(hol van a lány, aki voltam, és mit gondolna rólam?)
((főleg, ha látná, hogy még mindig nem vagyok író-költő-rajzoló))

amolyan sírhatnék és hidegrázás, de azért kössz az észrevételeket...

.

egymás csodáira fáj a fogunk

(viszont nem tudom, hová lett két naplófüzetizémicsodám, és ez nagyon nem jó így...)

milyen jó lenne csinálni egy ilyen rajzszakkörszerű dolgot, csak nem tanár-diákok felosztásban, hanem egy kupac rajzolgatós nevetgélős emberrel...

avagy...

Erikának hívják, a pontos életkorát nem ismerem, viszont van neki bőröndje, meglehetős súlya, eredeti egész bájos használati utasítása, tisztogatós kis ecsetjei/kefécskéi, továbbá beszáradt és nem is különösebben beszáradt írógépszalagjai. Mert ő egy régi, ám nekem új írógép. Ja, és imádom.

tintás kezű boldogsággombóc

Még nem engedem meg a reménykedést, de már csillog a szemem titokban.

Igazából már majdnem letettem rólatok. Én nem bánom, ha visszasunnyogtok a pajtási körömbe, csak azt bánom, hogy eddig kellett várnom.
(Most optimistán megelőlegeztem a többes számot. De a rajzkérést még nem előlegeztem meg mindkettőtöknek. Szeretném. Csak ez, ami van, olyan lehetetlenül kevés.)

Úgy érzem, elszalasztottam egy remek alkalmat arra, hogy a csodás piros szoknyámat vegyem fel pöttyös harisnyával. Már csak azért is remek alkalom lett volna, mert úgy kevésbé fáztam volna. Na sebaj, jön még kutyára úthenger! Vagymi.