Keddről szerdára virradóra olyasmit álmodtam, ami mozgalmas és izgalmas volt, és kellemes is, annak ellenére, hogy az igazi nehézségeimből volt benne átszüremlés, de már túlléptem rajta kicsit, és nem fájt álmomban. A kapusunkhoz nem fűz se sok élmény, se sok érzelem, de tud kedvesen nézni, meg ilyenek, gondolom, ezért álmodtam azt, hogy vele próbálok eljutni emberekhez meg helyekre meg eseményekre, több-kevesebb sikerrel. Kifestettem az arcomat cicának, mert ez valami ilyen alkalom volt, ahol ez normálisnak, sőt elvártnak tekinthető dolog volt, de elrontottam a cicabajszom, mert tükör nélkül festettem, Matyi húzta a száját, hogy béna lett, meg volt még ott egy pár fiktív személy, és akkor kerestem egy tükröt, hogy helyrehozzam, de hirtelen egy nagydarab fiú termett mellettem ecsettel meg festékkel, és először hárítani akartam, de kedvesen ám határozottan elkezdett festegetni engem, és akkor tudtam, hogy neki emberarcfestés a foglalkozása, és olyan macskává festett, hogy csak lestem, és aztán a haverjaival elment, mi meg buszozgattunk tovább... És volt egy nagyon szép cipőm, ami viszont kicsit szűk volt.