Van egy csodaszép naplóm, hát, bevallom, a valós papíralapú naplóírással erősen hadilábon állok. De azért néha-néha sikerül kanyarintanom bele egy-egy oldalnyi gondolatfoszlányt.
Csak az a baj, hogy a tegnapitól egész elszomorodtam és kicsit reményvesztett hangulatba sodródtam... Minden azzal a buta gondolattal kezdődött, hogy a rossz dolgokat is meg szabad mondani időnként így-úgy, aztán azzal a buta gondolattal folytatódott, hogy egy szép dobozkába sok-sok sajnálom-cetlit teszek és átadom, aztán ez meghiúsult, mert a doboz ronda lett, így csak egy mézeskalácsot és egy cetlit rejtettem a táskájába, aztán sok idő eltelt, sokkal borúsabban látom a mi kis emberi kapcsolatunkat, és pár napja eszembe jutott, hogy ki kellene javítani a dobozt, és valamilyen apropóval odaadni, mert nem szeretem megtartani a másnak szánt dolgokat, és mert épp lelkes és optimista voltam, és úgy éreztem, szívesen tennék felé valami szép gesztust, és csak erről akartam írni, de aztán önsajnálós-jajmittegyekbe futott a gondolat, és egészen elkenődtem... És úgy maradtam.
(De elmúlik, ugye?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése